Börzsönyi bérckerülő - Nagy-Mána csúcs

A Börzsöny mélyére, Királyházára utazunk, hogy célba vegyük a hegység legmagasabb csúcsához, a Csóványoshoz kapcsolódó bérceket, a Rakottyás és a Sasfészekbércet, majd pedig a Nagy-Mána hegyet, ahonnan gyönyörű panoráma vetül a vidékre.

Királyházát, Vác után a 2-es útról, Diósjenő felől érkezve érhetjük el a Kemence felé haladó úton.  Királyháza az a hely, ahová az ember szívesen elbújik a nagyvilágunk forgataga elől, hiszen az erdeje csendes és hűs. A szálláslehetőségeit illetve sem egy túlzsúfolt hely, és az itt található turistalátványosságok tömkelege, hosszú időre biztosítanak okot a kirándulóknak a visszatérésre.

Turákat a  jelzésén járjuk végig, amely királyházai útelágazásból indul ki, egy darabig a  kíséretében.

Egy kisebb, és elég rossz állapotban lévő hídon átvágunk a Rakottyás ás a Rózsás-patak egyesült erén, a piros négyzet  jelzést követve.

Az utunk kezdetben felfelé vezet a sűrű erdőben, egészen addíg, míg kiérünk a Királyné parlagja-rétre.

Innen szép lassan elérjük a Rakottyás-bércet, ahonnan különösebb szintemelkedés nélkül folytatjuk a túránkat az erdő fái között.

Elérkezünk a különös látványú Rend-kövekhez is.

A turistaútról kinézünk a  jelzett kitekintő pontjára, ahonnan gyönyörű kilátás vetül az alattunk lévő Rakottyás-patak völgyére, és a szemben álló Sasfészek bércre, ahová később a mi túránk is tartani fog.

Visszatérve a turistaútra, ismét egy kisebb kitérőt teszünk a József főherceg emlékműhöz. Az emlékművet a főherceg 1000. kilövött szarvasa miatt állították. Egyébként ez az erdő volt Mátyás királyunk kedvenc vadászpagonya is.

Aztán kiérünk a Sasfészek, és a Rakottyás-bérc összefonódásához, ahol az egész völgy, ami mellett jöttünk elénk terül.

Itt szép lassan átsétálunk a Sasfészek-bérc oldalára, ahol mindjárt találkozunk a hatalmas Vichy-kövekkel.

Itt elérkezünk egy turistakereszteződéshez, ahol a piros-vonal  jelzéssel találkozunk, amely Királyházáról érkezik, és a Csónyosra tart. Innen mi Királyháza felé fordulunk, amely a kiszemelt Sasfészek-bércen, és a Nagy-Mána csúcson átvezető turistaút.

Hamarosan elérkezünk a Nagy-Mána sziklás vonulatára is, ahol az utunk olykor a keskeny sziklaperem mellett vezet.

A Nagy-Mána csúcsa 707 méteres tengerszint feletti magaságban van, ahonnan  pazar kilátásban lehet részünk. Sokak szerint a dunakanyari hegyvidék legkülönlegesebb pontja ez. A hatalmas völgy, ami elénktárul, a Rózsás-patak völgye, amelyben valaha még vasútvonal is futott.

Innen még a Csóványos, illetve a Magosfa csúcsainak sapkáit is látni.

Miután kinézegettük magunkat, elindulunk tovább az úton, amely erősen ereszkedik lefelé.

Később az utunk szintbeli változása mérséklődik. Elérkezünk arra a helyre, amely a 2014-es jégtörés természeti katasztrófa legnagyobb elszenvedője volt.

Az Ipolyerdő felmérése szent a kár több, mint 100 millió forintos nagysárendűre rúgott. 12 fakitermelő vállalat dolgozott azon, hogy a természeti katasztrófát helyreállítsák, többek között olyan szakemberekkel, akik azért feleltek, hogy megállítsák a gomba, illetve a rovarfertőzést.

A Sasfészek-bércről ereszkedve egy emlékműbe is belebotlunk, amely a  Dr. Tóth Péter emlékhely.

Innen igencsak meredek úton ereszkedünk le a völgy patakszintjére, ahonnan már szintváltozás nélkül folytatjuk tovább a túránkat.

A visszafelé vezetű út vége felé több forrással is találkozni, ahonnan szomjunkat is olthatjuk. Aztán visszaérünk arra a helyre, ahonnan a kezdetekkor az utunk leágazott, a  jelzésű útra. Innen már csak párszáz méter a parkoló, ahonnan a túránkat is kezdtük.

A Börzsöny-hegység kialakulása

A Börzsöny kialakulása a miocén korszakra, kb. 16,5 millió évvel ezelőttre vezethető vissza, ekkor kezdődtek ugyanis a vulkáni tevékenységek.  Ekkoriban a környéket a 2-300 méter mély őstenger borította, amely a földtörténeti korhoz képest hamar feltöltődött, köszönve a vulkanikus tevékenységeknek is. A kitörő vulkánok andezitet és dácitot is hoztak magukkal, amire bizonyítékot a Csákhegyi bányában találunk. Kb. 14,5 millió évvel ezelőtt a kőzetek mellett a nemes, és a színesfémek is a felszínre kerültek, köszönhetően a talaj alatt lévő, nyomás alatt álló vizeknek, amelyek a sziklák hasadékain áttörtek, és lerakták az aranyat, és az egyéb fémeket.

Amiután a vulkáni tevékenységek lezajlottak, a terület felszíne erős lepusztulásnak indult. Erre ráerősítettek a sorozatos özönvízszerű esőzések is, amelyek a hegy lábánál mély völgyeket vágtak be.

Aztán a Pleisztocén korszakban kb. 200-300 méteres viszonylagos kiemelkedések keletkeztek, amik később pusztulásnak, lelaposodásnak indultak.  Így létrejött egy olyan vulkáni kaldera, amelynek a vonulatát a Nagy-Hideg-hegy, Magosfa és többek között Hollókő is képvisel. Ez a vulkáni kaldera nem folytonos, hiszen a délnyugati része megtörik, amely az akkori földcsuszamlásoknak volt köszönhető.